Kezdhetném onnan is a dolgokat, hogy szégyelld magad Jószagú... Pedig amúgy jó sokat vakargatta a fülem tövét, merthogy itthon dolgozott, de valahogy pont arra sose jutott ideje, hogy lepötyögje a kis piros pötyögőn, amiket én mondok neki. És sokszor egyáltalán nem tudtam az ölébe fészkelni magamat, mert ott mindig egy fényes piros izé van és a Jószagú azon zörög szinte megállás nélkül. De nem bántom Jószagút, mert amíg beenged a meleg paplanba, addig egy szavam se legyen, és egyébként is nekem ő az isten. És istent nem illik megmorogni. Ennyi.
Szóval, azt mondta Jószagú, hogy holnap nagy nap van és akkor mostmár muszáj rám figyelni és írjunk együtt újra valamit. Merthogy holnap születtem. Vagy mi. Azt is mesélte a Jószagú, hogy igazából a fene se tudja, mikor születtem, csak ő azt gondolja, hogy engem biztosan karácsonyra vittek haza, de aztán rájöttek, hogy bepisilek (már nem is!), meg néha megrágom, amit otthagynak (már nem is!) és hogy sokat kell velem foglalkozni, különben nem férek a bőrömbe (hááát, ez mondjuk igaz...) és akkor jól kirakták a szűrömet karácsony után az utcára...
Meg azt is mondta Jószagú, hogy azért is holnap születtem, mert van egy nagy kedvence, aki szintén holnap született, sokszor énekel a Jószagúval, mély búgós hangja van, nekem tetszik. És hogy a nagy kedvenc is olyan nagy újrakezdő és szerencsés, mint én, mert neki se jött be elsőre az élet, meg ő is lány, mint én - tehát akkor szülessünk egy napon. Nekem aztán nyóc.... 
Amúgy én még úgyis csak kettőig tudok számolni, mert a falatkákat mindig úgy adja Jószagú reggel, hogy közben mondogatja eeegy-kettőőőő. Állítólag olyan okosan nézek, hogy lassan már a három is jön. A Jószagú nem tudja, legfeljebb sejti, hogy én már hatig is elszámolok simán, mert az egy-kettő mindig háromszor van, és utána szépen lefekszem, mert tudom hogy utána már nem kapok több falatot.
Merthogy én holnap állítólag 4 éves leszek. Ez nem tudom mit jelent, de Jószagúnak ez valamiért fontos, mert egy ideje ezt mondogatja. És holnap megyünk a nemtudomhova, ahol a Jószagú2 van, aki mindig olyan kedvesen kacarászik nekem, amikor pacsizok neki. A szaga hasonlít kicsit a Jószagúéra, csak lassabban megy fel a lépcsőn, mint mi a Jószagúval, mindig meg kell őt várni és imádom, mikor simogatja a tappancsomat.
Ha jó lesz a Jószagú, holnap reggel elszámolok neki négyig, hadd lássa, milyen okos nagykutya vagyok már!
Mert holnap fogok születni, már négyszer.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.