Pipacs

Hazahoztál. Itt meleg van. És kapok enni. Végre van egy kis vackom, ahol nyugodtan alhatok. Köszönöm Neked! Mégis, minden egyes ajtónyitásnál azt várom, hátha eljön értem a Gazdi és hazavisz. Vagy hogy meglátom a Mamát, mert több kutya hangját is hallom. De egyik sem a Mama... Szomorú vagyok, pedig Timimami mindent megtesz értem. Az a kis kerek husi például nagyon finom! Mindig azt mondja, mikor rám néz: Pipacs. Nem tudom, mi az, de mindig olyan kedvesen néz rám, mikor ezt mondja. És megsimogat: az olyan finom! Sosem kapok ki tőle, mint a Gazditól. Hopp, megint nyílt az ajtó... de nem, nem ők azok.

Egyszer jött valaki, egy jószagú. Hozott finom husit is. Rögtön az ölébe kapott... Kicsit féltem, de kivitt a kertbe és letett. Ő is mindig azt mondogatta: Pipacs, Pipacskám. Nagyon kedves volt. Aztán ő is elment. Mindig mindenki csak elmegy... De képzeljétek, csak párat kellett játszanom, és a Jószagú megint eljött. Gyanakodni kezdtem: ez valamit akar tőlem. Megint hozott finom husikát. Nem csak ettől van jó szaga, de azért egy kis husi mindig jól jön a pocakomba! Ismét kimentünk a kertbe, és úgy örült, amikor odaszaladtam hozzá. Hát ha ennyire örül, én szaladok, ezen ne múljon, szaladtam, ahogy a kis lábam bírta, csak úgy lobogott a fülecském! Ő meg mondogatta: Pipacs, Pipacskám... De megint elment. Nem sírok. Csak kicsit... íííííííííííííííííí... Végül Timimami ölében elaludtam.

Aztán egyik nap beraktak egy dobozba és a büdös berregőbe. Úgy féltem, hogy bekakiltam. Sajnálom, de szerintem még ti is bekakilnátok egy dobozba zárva. Én pedig kicsike vagyok, hát pláne. Megálltunk, leraktak. Kinyitották a dobozt és képzeljétek, ott volt a jószagú! Ült a földön én meg odaröpültem hozzá és belekucorodtam az ölébe. Én innen többet ki se szállok, olyan finom hely. A jószagú, illetve most már Jószagú simogatott és duruzsolt a fülecskémbe.

Aztán mindenki elment, de én ott maradtam! A Jószagúval, aki már az enyém! Kaptam egy külön ágyat, ami csak az enyém, finom puha. Kaptam egy kis piros tálacskát is, meg egy hámot, amit először nagyon utáltam. Jószagú akkor elmagyarázta, hogy a nagy komoly mentőkutyák is ilyet viselnek, és akkor kihúztam magam, mind a négy kilómat és ügyesen beledugtam a fejemet, mint a nagy komoly mentőkutyák! Akkor még nem tudtam, hogy Jószagút én fogom sétáltatni minden nap háromszor-négyszer és ehhez kell a hám. :)

Nagyon elfáradtam ma. De végre tényleg megérte felkelni, mert már a Jószagú ágya mellett alhatok el. És eztán minden reggel megvakarja majd a hasikámat és közben azt duruzsolja: jó reggelt Pipacs, drága kiskutyám...

(a történet hamarosan folytatódik)