Pipacs

Huhhhh, hát ezen is túl vagyunk. Megvolt a Borzasztóan Utálom Éjszaka, Köszi...

Ezek a hülyék nem hagytak pisilni. Pedig majdnem bepisiltem már, de hát ki tud akkor, mikor éppen menekülni kell? Pedig a Jószagú már délben elkezdte a felkészülést, elvitt a Hajógyárira, hogy jól kifutkossam magam, amit nagyon bírtam, csak a pocakomtól a fülem végéig sárkutya lettem. :) De kit érdekel, amikor olyan szag van mintha nem is tél lenne és a madárkák nyitnikékeznek?

Aztán máris hamar kaptam enni, gyanús is volt, hogy előbb kerül a tálamba a 'jön a vacsora' finomság. Jószagú azt tervezte, ma hamar lesz esti séta, aztán redőny le és alvás. Hát ebből nem lett semmi. Mert amikor lementünk jókorán az esti sétára, már akkor olyan durranások voltak, hogy én csak tepertem (volna) haza. Ki a fenének van kedve ilyenkor pisilni, amikor még békében meg se lehet szagolgatni minden fűszálat??? A parkban egy varjú is úgy landolt ijedtében a fák ágai közt, hogy majdnem lepottyant az orrom elé... Szegény...

Nem, nem leszek vadászkutya, ezt a Jószagú már tavaly is mondta. Én egyszerűen nem értem, miért van ez a nagy dörgés. Mondjuk az a jó benne, hogy utána legalább nem esik az eső, mert hát esőbe se nagyon szeretek sétálni... Az Olivérgazdi szokta rám mondani, olyan vagyok mint a Borsószem hercegkisasszony, hogy én egy nyafka kukac vagyok... Nem tudom milyen az, de kisasszonynak kisasszony vagyok. És milyen szép! És okos. És kedves... És imádom a Jószagút, ahogy ő is engem. De ezt már úgyis tudjátok. Mindenesetre ma éjjel nagyon féltem és a Jószagú végül még kétszer levitt, mert látta már, hogy ebből csőtörés lesz a végén... Aztán zsupsz be a Jószagú paplana alá, biztos, ami biztos, ott csend volt, és ami a legfontosabb, ott volt Jószagú, aki mellett nem történhet semmi baj! Khm, akarom mondani, akit így megvédhettem mindentől!