Pipacs

Rég hallottam felőletek, nagyon eltüntetek! :)

Nyár van, nyár, röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogááááááár... Ja? Hogy már eltelt a nyár? Úgy elröppent, észre se vettük Jószagúval. Ide-oda csavarogtunk, legtöbbet a Jószagú szépnagyvizénél jártunk.

Közben kiderült, hogy én is majdnem akkora labdazsonglőr vagyok, mint Olivér haverom. Bármi, ami gurul, jöhet! Sárga teniszlabda - ez pont jól elfér a pofácskámban. A Jószagú kék dobálósa, amivel úszni szokott - hát az sajna kuka, mert a szomszéd Mazsolakutya szépen átharapta. Mazsola akkora, hogy a fenekét is alig érem fel megszaglászni - de akarja szagolni a fene, mikor a szegény Olivérnek is kicakkozta a fülit, nem igaz? Én inkább jól elbújok a kocsi alá, ha Mazsolakutya elkezd körberohangálni, mert szegény kajlapofájúnak nem mindig sikerül arra szaladni, amerre akar, amióta agyvérzést kapott. Hát kell nekem a baj? Nem...

És akkor ott van még az Olivér nagy bőrbogyója, amivel szintén lett egy kis baleset, ez is a Mazsolakutya volt, konkrétan megette a felét, persze pont azt a felét, amit én szoktam huzigálni. A Jószagú ezt kidobta - ilyenek ezek a jószagúak, mindig azt a játékot dobják ki, ami már jól szét van rágva. Meg azt is megfigyeltem, a Jószagú mindig akkor füröszt meg, amikor végre fáradságos munkával jó büdösre hentergem magam valami (bocsika) szarban... Értitek ti ezt? Kezdhetem mindig elölről...

Jaj, tiszta locsi-fecsi vagyok, mint egy afféle csaj. Szóval, ott tartottam, hogy a labdákat én is imádom, de valahogy a labdák nem bírják ezt az én marhanagy rajongásomat. Egyet kivéve: az almalabdákat! Abban az a jó, hogy mindig új pottyan a fáról! És ráadásul, ha véletlenül (!) megrágcsálom, irtójó íze van, nem olyan pfujkeserű mint a másmilyen labdáknál. És a Jószagú legalább nem kotor bele a torkomba, hogy jaj Pipacs, le ne nyeld, mert mehetünk az orvoshoz ha nem kakilod ki... Állítólag régen a Pankakutya egyszer megette a lila sárkány fülit, és akkor a Jószagú napokig leshette a kakit, hogy mikor jön elő a lila fül. Perszehogy nem jött... Hát én nem akarom a frászt hozni szegény Jószagúra, mint a Pankakutya, ezért inkább az almalabdákkal játszom.

Volt ugyan valami kellemetlen sztori az almával meg a beleharapással, és ez azóta is isteni balhékat okoz - de Jószagú azt mondja, ez csak a kétlábúakra vonatkozik... :) Én nyugodtan harapdálhatom kétpofára! Ja, és némelyikben még husi is van - szegény kukuc, az élet nem habos torta, minek mászott bele, nem igaz?

Na, rohannom kell, megint ledobta magát egy almalabda a fáról: mennyire örülne itt az az iszákos Newton is!