Jujj, nem szeretem mikor Jószagú a helyemre zavar, meg amikor nem Pipacskámnak szólít, hanem Rosszkutyának. Először azt hittem, nem hozzám szól, de mostanában mintha ez lenne az új nevem. Pedig én a Pipacskámat sokkal jobban szeretem... Okos vagyok, összeraktam a képet: a rosszkutyázás akkor van, amikor játszom valamivel, amiről kiderül, nem lett volna szabad.
Itt van például ez a cipő ügy. A Jószagú hazajött, rendesen levette a cipőjét az előszobában, ahol nekem is megszámolja a tappancsaimat a vizes ronggyal hazaérkezéskor. (Egy kicsi tappancs, két kicsi tappancs... Ja, igen, tudom, a vizes rongy se játék...) Szóval, ott volt az a szép kék cipő, tele izgalmas illatokkal. Olyan, akár egy jó könyv, csak ezt a Jószagú nem tudja olvasni. Bezzeg én! A padló kemény, így inkább bevittem a "kockásba" - ez az én ágyikóm. A Jószagú is mindig az ágyában olvas, akkor én miért is ne tenném? Mégiscsak puhább, mint a föld és kényelmesebben tudtam ott szaglászni a cipőkönyvet. A baj akkor lett, mikor mentünk volna sétálni. Cipő sehol... Sehol? Már majdnem odavittem, hogy bocs, de nálam volt - mégis jobbnak láttam hallgatni. Jószagúnak nem nagy a lakása, gyorsan megtalálta a lábbelijét, és akkor jött a rosszkutyázás - csak úgy iszkoltam a helyemre, mert hallottam, ez most nem tréfadolog.
Ma pedig a szemüveg okozta a gondot. Igen, ott volt a kisasztalon. Azt nekem nem szabad. De lelógott a szára. Pont az orrocskám elé... Egy darabig csak néztem. Hátha nekem tette oda Jószagú, hogy ne unatkozzak, amíg nincs itthon. A játékaimat ugyanis elpakolta. Sose hagyja ott, mikor elmegy, mert fél, hogy szétszedek és lenyelek valamit. De most itt ez a fekete pöcök... Hát levettem. Finom puha volt, jólesett az ínyemnek, mi tagadás.
Húúúúúú... Jószagú nagyon mérges lett, mikor meglátta! Nem is kellett rosszkutyáznia, már el is tűntem a placcról. De kibányászott a szék alól, odavitt és a pofámba tolta a szemüveget. Nem értem miért nem örül? Egy helyett most kettő van neki! Amit én ott hallgathattam, atyaég... Hogy bezzeg nekem mennyi játékom van, miért nem azzal játszom. Jópofa, ha elpakolja őket, hogy játszanék? Meg hogy nekem már túlzottan kezd kinyílni a csipám... Jól van na! Értem már, csak fejezd be! Nem piszkálom se a szemüveget, se a cipőt.
Ott van az a puha piros papucs, jó lesz nekem az is...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.