Képzeljétek, a Jószagú megint ott hagyott a Rossz Szagú Házban... Az úgy volt, hogy valami megint elkezdett nagyon fáááááááájni, uuuúúúúúúúúúúúú... Először csak egyet-kettőt sikítottam, aztán már sokat. Én se értettem, meg a Jószagú se, hogy megint mi történhetett.
De a Jószagú nagyon megijedt - irány a berregővel a Rossz Szagú Ház. Utálom. Annyira utálom, hogy kénytelen voltam reszketni, mint a nyárfalevél, hátha a Jószagú megérti, hogy nem akarok menni. Aztán már koc-koc-kocogtak a fogaim is, de hiába. Csak ültünk és vártunk. Akkor elkezdtem újra sikítani, hátha a Jószagú hazavisz inkább. A sikításra egyre másra nyíltak az ajtók, Rossz Szagúak néztek, hogy mi ez a műsor. Hát én voltam.
Az egyik Rossz Szagú elvitt egy szobába, és megint a nyakacskámat tekergették. Aztán betoltak egy lukba, ami zizegett, de aztán én elaludtam. Aztán a Jószagú nem volt sehol. A lábacskámra kaptam egy piros kötést, ha már egyszer Pipacs vagyok, abba néha beleszúrtak valamit, de legalább nem a fenekemet nézték tűpárnának.
Azt hittem, már örökre ott maradok, Jószagú nélkül. Szomorú voltam. Ráadásul a fejemre raktak egy ilyen izét, amitől csak még jobban fájt a nyakacskám. Néha idegesen le-fel mászkáltak a Rossz Szagúak és csak vakargatták a fejüket. A Jószagú akkor csinált így, amikor nem tudta, mi van. Biztos ezek se tudják...
Egy-kettő-sok ottalvás volt, nagyon vártam a Jószagút, de nem jött. Direkt nem is ettem, hátha akkor majd bejön a Jószagú és megment. De nem jött... Persze, simogattak, meg adtak enni is, de egyék meg ők.
Aztán valami történt. A Jószagú onnantól jött minden reggel és este és hozott finomakat, meg együtt pisiltünk - persze a Jószagú nem, az már hogy nézett volna ki az utcán, de én örömmel pisiltem!
Aztán egyszercsak megint jött és kimentünk a berregőhöz és hazavitt! Végre otthon alhattam a kis ágyacskámban. És az se zavart, hogy Jószagú minden este visszavitt a Rossz Szagú Házba, ahol megint és megint tűpárnának használták a szegény kis fenekemet...
Eltelt pár nap. Már jobban vagyok. Három napja nem kaptam szurit se. Kisbüdöseket persze dugdos a husiba, meg kapok nyamifinom májacskát is néha. A Jószagúnak viszont furcsa, ideges szaga van, olyanokat mond, amikor azt hiszi, hogy nem figyelek, hogy csak maradjak így és akkor ő se kap infarktust.
Drukkoljatok! Igazán nem lenne jó, ha az én Jószagúmnak valami baja lenne. Inkább meggyógyulok, ígérem.
(Pipacs)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.