Ma hajnal fél háromkor arra ugrottunk ki az ágyból, hogy eszeveszetten sípol a kedvenc gumikrokodilom a kertben! Jószagú először megrémült, hogy kint felejtett engem és azért szól a gumikroki, mert így jelzem, hogy be akarok menni... Aztán meglátta, amint éppen borzas-álmos fejjel bambán bújok ki a paplan alól és én sem értem, mi történik... Akarom mondani, hős házőrzőként ÉN hallottam meg először a sípolást és ÉN keltettem föl Jószagút! Khm, mielőtt még bárki félreértené!
Jószagú persze nagyon bátor (mint én), ezért egy elemlámpával felszerelkezve kiment a kertbe, hogy elkapja a betolakodó krokodilnyúzót! Körbenézett az ajtórésből :) Majd mikor látta, hogy NINCS kint a hétfejű sárkány, kisettenkedett. A bokor alatt pedig a következő kép tárult a szeme elé:
Nem látjátok jól? Mutatom közelebbről:
Egy SÜN "játszott" a kedvenc játékommal! Jószagú nem hitt a szemének, de mikor lekapcsolta az elemlámpát, újraindult a vad sípolás. Még mielőtt bárki elolvadna, hogy jaj, de cuki süni-büni, jelzem, hogy nem kéne... Egyrészt majdnem kiszedtem a tüskés gatyájából a haramiát, hát mégis mit képzel ez, grrrrrrrrrrrrr.... De Jószagú visszatett a szobába, hogy ne ijesztgessem szegény párát, mert van annak nélkülem is elég baja. Meg úgyis csak megbökné a nózimat. Ja, ha nem kellek, nem kellek! Így mire Jószagú visszajött, én már újra hanyatt horkoltam az ágyon... Másrészt, ha nem ébredünk fel, akár tragédia is történhetett volna: a zöld műanyag nyilván nem tett volna jót a sün pocakjának. :(
Most ez a hajnali kaland jól végződött. Jószagú lecserélte a gumikrokit egy illatos barakcra, hadd falatozzon abból a sünkoma, mert Jószagúnak nem hiányzik még egy sündisznótor a lelkiösmeretének... És most már tudjuk, megtapasztaltuk, hogy nem hagyunk szerteszét minden vackot a kertben, tényleg igyekszünk inkább papírral felszedni a kakit is a műanyag zacsi helyett, és nem eszünk olyan helyen, ahol műanyag evőeszközt adnak, mert a műanyag gyilkos fegyver.
A műanyagválság pont ugyanígy öl meg ártatlan állatokat a természetben. Az én gumikrokim nem szemét volt, csak véletlenül kint bandázott éjjel a kertben, de egy éhes süni kajának nézte. Az állatok néha fura dolgokra képesek, nem tudják, hogy mi, emberek (khm...akarom mondani jelen esetben kutyák) mivel szemeteljük tele a környezetünket. Elfogyasztják a műanyagszemetet és elpusztulnak tőle. Ahogy az én ártatlan gumikrokim is majdnem megölte az éhes éjszakai tüskés vándort.
Ti is bánjatok felelősen a műanyagokkal!
Vau?
Vau!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.