Pipacs

Jó barátok leszünk? Mancsot rá!

Hol vagyok? Ki vagyok?

Már jó helyen vagyok és boldog vagyok. De ez nem volt mindig így. Elmesélem nektek, hogyan kezdődött...

Először csak a sötét volt. És düb-düb-düb - valami megnyugtató lágy hang és finom melegség ölelt körbe. Majd vakkk- vakító fényesség lett, bár én ebből még nem láttam semmit, csak hirtelen hideg lett... De egy nedves valami melegen végigsimította a bőrömet, és megtaláltam egy nagyon fura dolgot, ami duzzadt, és mégis puha volt. Édes finomság ömlött a pocakomba, először majdnem megfulladtam...  Lassan kinyílt a világ, harapdáltuk egymást a tesókkal, és minden szép volt. Ettünk, aludtunk, játszottunk - és ez így ment napokon át... Mígnem valaki felvett, fúj, nem ismertem a szagát. Nagyon féltem, de magához ölelt. Mire föleszméltem, már nem volt ott a Mama, se a tesók... íííííííííííííííííííííííííí... úúúúúúúúúúúúúúú.... Hol vagyok?

Az új helyen egyedül voltam. Néha játszottak velem, de akkor is inkább féltem, mert én még kicsi voltam, ezek meg állandóan piszkáltak és gyömöszöltek. Néha sírtam... Jó, jó, sokat sírtam. És bizony bepisiltem. Szinte mindig. Hát mit tehettem én róla, hogy sose ért rá senki, amikor nekem pisilni kellett? Aztán baj lett... Volt egy olyan nagy zöld izé, nagyon jó szaga volt, és tele volt fényes labdákkal! Először nagyon nevettek, amikor levettem egyet, de később már kikaptam. Nagyon fájt a popim, de legjobban az orrom, mikor szúrta a zöld izé. De csak leszedtem még párat! És akkor megint kikaptam. Félelmemben megint sírtam és bepisiltem. Biztosan nem örültek, de én se örültem már semminek. Beraktak egy büdös dobozba, ami berregett. Egy idő után csend lett. Megmarkolták a nyakamat (ííííííííííííííííííííí, ez fáj!...) és kint voltam a nedves fűben. Jé, sétálunk? De jóóóó! Gazdi? Gazdiiiiiiii! Hol vagy? Nem leszek többet rossz, és a papucsot se rágom meg! Csak ne hagyj itt! Gyere visszaaaaaa!

Sietek, futok, várj meg... Kicsike a lábam, elfáradtam... Úúúúúúúúúúúúúúúú...

Hol vagyok? Ki vagyok?

Sötét van megint... Hideg van... Mindenütt félelmetes hangok.... Hol vagyok? Mikor jössz értem, Gazdi?

woods-690415_1920.jpg

 

(folytatás hamarosan)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pipacskutya.blog.hu/api/trackback/id/tr8213879092

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása