Úgy döntöttem, Jószagúnak sok sétára van szüksége, ezért minden nap hosszan röptetem őt a póráz végén... Csak úgy lobog utánam a madzagon, mert én mindig nagyon sietek, hogy odaérjek! Hova? Hát oda! Bárhova! Annyi izgalmas, hívogató illat van a levegőben - muszáj rohannom, ezt igazán megérthetitek! A mindennapi rohanásokon túl Jószagú időnként betesz a berregőbe, majd különféle helyeken kivesz és ott új illatok között szaladgálhatok.

Hármashatár-hegy

Alig pár napja ismertük egymást, amikor voltunk az Erdőben- hűűűűűűűűűű... Majdnem megbolondultam a sok szagtól, volt ott minden: róka, nyúl, őz, madarak, vaddisznók nyomait találtam meg az avarban. Hiába no, szegről-végről mégiscsak 'drótos-tacsi' lennék, vagy mifene. Nagyon elfáradtam a sok szaglástól, ezért a Jószagút leültettem egy árnyékos helyre, én meg néztem egy darabig valami hatalmas színes madarakat az égen, de mire kihozták az ennivalót, már elszundikáltam a szék alatt. Azért Jószagú rendes volt és odatolt az orrocskám elé egy finom husit - bekaptam, majd aludtam tovább.

Visegrád - Kisoroszi

Egy másik alkalommal a Nagy Vízhez mentünk, a parton hatalmas volt a fű, nem győztem elbújni benne. Jószagú aggódott, hogy elmegyek messzire, ezért végig madzagon voltam. Pedig nem mentem volna el ám, csak a Jószagú ezt akkor még nem tudta, én meg hiába nyüszögtem neki, hogy engedjen el, isten bizony visszajövök, csak ott, azokat a kacsákat nézném meg közelebbről... A parton kicsit bementem a vízbe, mert gonosz módon oda dobálta nekem Jószagú a botocskákat. De kis idő múltán rájöttem, hogy pont jó az nekem, ha Olivér, a haverom bemegy és kihozza, én meg kint elszedem tőle. :))) Teljesen elég, ha neki lesz vizes a hasikája, az enyém meg száraz marad. Jószagú azt mondta, pont olyan vagyok, mint egy okos nő, aki ugráltatja a pasikat.

Hajógyári-sziget

Eljött végre a nagy pillanat! Jószagú úgy döntött, ismerjük már egymást annyira, hogy elenged a pórázról. (Hihi... Jószagú nem tudja, hogy én őt már sosem tévesztem szem elől, hiába jönnek bármiféle lepkék, bogarak, fűszálak, kukacok az orrocskám elé, a szemem sarkából mindig őt figyelem, és ha csak egy kicsit is messzebb kerül tőlem, lobogó fülekkel rohanok hozzá...) Szóval, kimentünk a Nagy Vízhez, a Hajógyárira, amiről a szagok alapján pontosan tudom, hogy nagyon sok kutya jár oda sétálni. Jószagú levette a nyakamból a pórázt, és akkorákat szaladtunk Olivérrel, hogy alig győztek utánunk jönni. Jószagú szinte egyfolytában kiabált, hogy Pipacs-Pipacs-Pipaaaaacs! - Hallom ám, nem kell nekem ordítani, csak néha elkalandozok, mert imádom a pillangókat kergetni... 

Római-part

Ez a Nagy Víz érdekes dolog ám! Több helyen is érzem a szagát, pedig mindig máshol vagyunk. De a legjobb dolog benne, hogy ott vannak a kacsák! Bosszantó népek, mert mire odaérek, ahol totyogtak, mindig beugranak a vízbe, ahol nem érem el őket... Jószagú azt mondta, úgyis nagyobb a kacsa mint én, jobb is, ha nem kezdek ki velük, mert megbúbolnák a buksimat a csőrükkel. Akkor is megfogom az egyiket előbb-utóbb! Nem akarom őket bántani, csak olyan jó lenne velük játszani egy kicsit! Így viszont jobb híján a parton szaladgálok utánuk, és ugatok velük, mert az nem járja, hogy ilyen piszok módon ott hagynak mindig...

Jószagú azt is mondja, hogy átokrossz kölyök vagyok, én vagyok az erdő-mező réme! Pedig nem is... Csak nagyon élvezem, hogy bárkire ráugatok, azonnal megijed tőlem. Nemhiába, hiszen rájöttem, én vagyok Pipacskutya, a félelmetes! :)))) Nagyon bátor vagyok, mert tudom, hogy ott van Jószagú, akihez bármikor odaszaladhatok és felkéredzkedhetek az ölébe. Nála örökre biztonságban leszek.

(#Pipacskutya története hamarosan folytatódik)