Pipacs

Jó barátok leszünk? Mancsot rá!

Balatoni kalandok: pancsi & vaddisznó & pillangó

Jószagú elvitt a Balatonhoz! Természetesen a tóban nem fürödtem - leginkább azért, mert Jószagú szerint nekem az még hideg. Ő bezzeg már pancsolhatott! Tiszta igazságtalanság. Meg a strandbejáratnál át voltam húzva pirossal: kis fekete kutya piros övvel. Nekem is piros nyakörvem van! De ez sajnos azt jelenti, hogy be sem mehetek oda. Szégyen és gyalázat! A sok büdös ember bezzeg belekakál a vízbe, én meg nem, és ők eldobják a csikket is, én meg utálom a szagát is, és mégis én vagyok áthúzva pirossal. Mintha a vaddisznók megkérdeznék, bemehetnek-e a Balatonba! Igaz? Pedig ők is belekakálnak ám, mint a disznó emberek!

És a vaddisznót amúgy se szeretem, mert tegnap este nagyot kellett futni miattuk, még pisilni se hagytak. Az úgy volt, hogy kimentünk még este egy utolsó csurira, de a Lajosék házánál egyszercsak morgott valami egy mélyet a bokor alján... A Rózsi azt hitte kutya. De Jószagú már hallott ilyet és tudta, hogy ez nem kutya és kiadta a parancsot, hogy na most futás haza, mert a vaddisznót csak krokettel és áfonyával szereti, nem a bokorban.

Se pisi, se pancsi - hát milyen hely ez a Balaton?

Jószagú és Rózsi-pótmami viszont ma megleptek engem egy medencével! Egy saját medencével! Rózsi azt mondta ez a Piros Pipacs Pancsi! Először nem nagyon akartam belemenni: menjen előbb az Olivér, hátha mély a víz vagy hideg. De az Olivér se akart. Hiába dobtak bele nekünk két labdát is. Aztán Jószagú úgy döntött, elég a nyafkaságból és zsupsz, beletett a vízbe. Vizes lettem... Fincsi meleg volt, mert a piros csapból tettek bele vizet - piros pancsiba piros csapból dukál! A kék labdát viszont nem tudtam megfogni, mert mindig ide-oda pörgött a vízben... Grrrrr... Az Olivér meg csak kintről bámult, ahelyett, hogy segített volna! Lustakutya! Akkor untam el a pancsolást, mikor meg akartam szagolni a vizet és belebugyborékolt az orrocskámba és nem értettem miért nem kapok levegőt, de Rózsi kiszedte a pofácskámat és akkor már kaptam.

Kiraktak száradni, na nem úgy, mint a ruhájukat, fellógatva. Csak úgy hemperegtem a fűben. Először azt hittem, egy virág van az orrom előtt, és meg akartam szagolni. De huss, elment a levegőbe. Ki látott már repülő virágot? Jószagú hangosan kacagott. Szeretem, amikor nevet. Ezért elrohantam a Pillangó után, hátha sikerül elkapnom, és ha odaviszem neki, még jobban nevet majd! Nem sikerült, pedig akkorákat ugráltam, mint a gumilabda! (Ezt is mindig ő mondja, hogy Pipacs, úgy ugrálsz, mint egy gumilabda.) Akkor a Jószagú utánam jött, elkapott, bebugyolált egy törülközőbe és összeborzolta a bundámat - ezt utálom...

Úgy elfáradtam ebben az egészben, hogy hanyatt-horkolva aludtam egész este.

Aludjatok jól ti is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pipacskutya.blog.hu/api/trackback/id/tr9313989450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.